A magyar galamb szó az azonos jelentésű latin columba szó északolasz dialektális golomba alakjából származik délszláv közvetítéssel[1]. A latin szó él családnévként Kolumbusz nevében (latin Christophorus Columbus, azaz „Galamb Kristóf”), a nagy felfedező nevén keresztül pedig a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében, de ez a jelentése például a tévésorozatból ismert Columbo felügyelő nevének is. A magyar galamb szó is több település nevében szerepel, mint Galambok (Magyarország), Galambos (Kárpátalja), Galambod és Nagygalambfalva (Erdély) és Galambóc (Szerbia).
A
gerle szó régi alakja
gerlice volt (népies alakváltozatai:
gilice,
gilica), amely szintén a délszláv nyelvekből származik. (A
gerle neve
szerbül,
horvátul,
szlovénul egyaránt
grlica.)
Elterjedésük
A galambfélék családja szinte az egész
Földön elterjedt. Az
Antarktisz
kivételével valamennyi kontinensen megtalálhatóak a galambok. Legtöbb
helyen két vagy több fajuk is él egyszerre, de az északi sarkkörön csak
az elvadult
házigalamb és a
balkáni gerle hatol túl. Mindenfelé megtalálhatóak a trópusi és a mérsékelt övi részeken, bár a
Szahara
nagy részén és az Arab-sivatagban csak mint átvonulók fordulnak elő.
Sok fajuk a part menti szigeteken és az óceáni szigetcsoportokon is
megtelepedett. Olyan, a kontinensektől távol eső szigeteken és
szigetcsoportokon is élnek galambfajok, mint
Madeira, a
Hawaii szigetek vagy a
Francia Polinéziához tartozó
Marqueses-szigetek. A legdélebbi olyan hely, ahol természetes módon előfordulnak,
Új-Zéland.

A galambok szinte minden szárazföldi élőhelyen megtalálhatóak a
trópusoktól a mérsékelt övi erdőkig, a sztyeppékig és félsivatagokig, a
tüskés bozótosokig, a tenger szintjétől egészen a hóhatárig a Himalájában.
Legtöbbjük magevő, ezért rendszeresen inniuk kell. Ebből következően
ritkán távolodnak el messzire a vízforrásoktól. A legtöbb faj fákon él,
főként a lombkoronában, de talaj- és sziklalakó is akad köztük.
A fajok többsége állandó madár, de emellett jó repülő. Néhány faj
viszont hosszú távú vonuló. Egyesek, főleg a száraz térségekben élők -
mint az
álarcos gerle (Oena capenis) Afrikában és több ausztrál faj - kizárólag nomád életmódot folytatnak. Vannak évszakos vonulók is, mint az európai
vadgerle (Streptopelia turtur), amely a
Szaharától délre húzódó
Száhel-övezetben tölti a telet. Hozzá hasonlóan
Észak-Amerikában a
gyászos gerle (Zenaida macroura) vonul fészkelőhelyéről télire
Mexikóba.
Rendszerezés
A galambféléket hagyományosan öt alcsaládra bontják. Az első alcsaládba a galambformák közé tartozó fajok elsősorban magevők és szinte az egész Földön élnek képviselőik, bár Óceánia szigetvilágában viszonylag kevés fajuk él.
A második alcsaládot képező gyümölcsgalambformák Afrika trópusi részén, Ázsia déli és délkeleti felén, Ausztrália északi területein élnek és sok fajuk az óceániai szigetvilágban fordul elő.
A fácángalamb
besorolása sokáig vitatott volt és ma sem teljesen egyértelmű. Korábban
vagy a galambformák közé, vagy a koronásgalambokkal közös alcsaládba
sorolták. Ma a legtöbb kutató elismeri, hogy eléggé különálló faj
ahhoz, hogy egymaga alkosson egy alcsaládot.
A következő alcsaládot a koronásgalamb-formák alkotják, melyek, mint a fácángalamb is Új-Guinea szigetén endemikusak.
Az utolsó alcsaládot a Szamoa szigeteken előforduló sajátságos fogasgalamb alkotja egymagában.
A hagyományos besorolással szemben egyes rendszerek több alcsaládot
ismernek el, elsősorban a galambformák alcsaládját bontva több, kisebb
részre.
Galambformák
A galambformák (Columbinae) alcsaládjába 29 nem és 186 faj tartozik. A nemek a következők:
- Columba (Linnaeus, 1758) – 36 faj, az óvilági galambok, ide tartozik a közismert házigalamb, valamint kék galamb és az örvös galamb[4]
- Patagioenas (Reichenbach, 1852) - 17 faj, közép- és dél-amerikai galambok [4]
- Zenaida (Bonaparte, 1838) – 7 faj, amerikai gerlék
- Ectopistes (Swainson, 1827) – 1 faj, a kihalt észak-amerikai vándorgalamb
- Starnoenas (Bonaparte, 1838) – 1 faj, a kubai fogolygalamb
- Caloenas (Gray, 1840) – 1 faj, az indonéziai sörényes galamb
- Streptopelia (Bonaparte, 1855) – 18 faj, az óvilági gerlék, köztük a balkáni gerle és a vadgerle [4]
- Columbina (Spix, 1825) – 9 faj, apró termetű közép- és dél-amerikai galambok
- Turacoena (Bonaparte, 1854) – 2 faj, indonéziai galambok
- Macropygia (Swainson, 1837) – 9 faj, a délkelet-ázsiai, óceániai kakukkgalambok egy része
- Reinwardtoena (Bonaparte, 1854) – 3 faj, a kakukkgalambok másik része
- Oena (Swainson, 1837) – 1 faj, az afrikai álarcos gerle
- Turtur (Boddaert, 1783) – 5 faj, az afrikai erdeigerlék
- Chalcophaps (Gould, 1843) – 2 faj, indonéziai galambok
- Henicophaps (Gray, 1862) – 2 faj, az óceániai bronzgalambok
- Petrophassa (Gould, 1841) – 2 faj, az ausztráliai „tükrös galambok”
- Phaps (Selby, 1835) – 3 faj, ausztráliai galambok
- Ocyphaps (Gray, 1842 – 1 faj, az ausztráliai kontyos galamb
- Geophaps (Gray, 1842) – 3 faj, ausztráliai galambok
- Geopelia (Swainson, 1837) – 5 faj, délkelet-ázsiai, óceániai galambok
- Leucosarcia (Gould, 1843) – 1 faj, az ausztráliai Vonga-galamb
- Claravis (Oberholser, 1899) – 3 faj, közép- és dél-amerikai galambok
- Metriopelia (Bonaparte, 1855) – 4 faj, dél-amerikai galambok
- Leptotila (Swainson, 1837) – 11 faj, a közép- és dél-amerikai pufókgerlék
- Geotrygon (Gosse, 1847) – 17 faj, a közép- és dél-amerikai földigalambok
- Uropelia (Bonaparte, 1855) – 1 faj, a dél-amerikai Campos-galambocska
- Gallicolumba (Heck, 1849) – 20 faj, a délkelet-ázsiai és óceániai csillagosgalambok
- Trugon (Gray, 1849) – 1 faj, a délkelet-ázsiai és óceániai földi galamb
- Microgoura (Rothschild, 1904) – 1 faj, a kihalt Salamon-szigeteki koronásgalamb
Gyümölcsgalambformák

(Ptilinopus porphyrea)
A gyümölcsgalambformák (Treroninae) alcsaládjába 10 nem és 122 faj tartozik. Nemeik a következők:
- Phapitreron (Bonaparte, 1854) – 3 faj
- Treron (Vieillot, 1816) – 23 faj, a zöldgalambok
- Ptilinopus (Swainson, 1825) – 50 faj
- Drepanoptila (Bonaparte, 1855) – 1 faj
- Alectroenas (Gray, 1840) – 4 faj
- Ducula (Hodgson, 183Z) – 35 faj, a császárgalambok
- Hemiphaga (Bonaparte, 1854) – 1 faj, az óriás gyümölcsgalamb
- Lopholaimus (Gould, 1841) – 1 faj, a kontyos gyümölcsgalamb
- Cryptophaps (Salvadori, 1893) – 1 faj, a foltoshasú gyümölcsgalamb
- Gymnophaps (Salvadori, 1874) – 3 faj
Fácángalambformák
A fácángalambformák (Otidiphabinae) alcsaládjába 1 nem és 1 faj tartozik.
Koronásgalamb-formák
A koronásgalamb-formák (Gourinae) alcsaládjába 1 nem és 3 faj tartozik.
Fogasgalambformák
A fogasgalambformák (Didunculinae) alcsaládba 1 nem és 1 faj tartozik.
