Galambok

Oldalak (menü)

A gerle szó régi alakja gerlice volt (népies alakváltozatai: gilice, gilica), amely szintén a délszláv nyelvekből származik. (A gerle neve szerbül, horvátul, szlovénul egyaránt grlica.)

A galambfélék családja szinte az egész Földön elterjedt. Az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálhatóak a galambok. Legtöbb helyen két vagy több fajuk is él egyszerre, de az északi sarkkörön csak az elvadult házigalamb és a balkáni gerle hatol túl. Mindenfelé megtalálhatóak a trópusi és a mérsékelt övi részeken, bár a Szahara nagy részén és az Arab-sivatagban csak mint átvonulók fordulnak elő. Sok fajuk a part menti szigeteken és az óceáni szigetcsoportokon is megtelepedett. Olyan, a kontinensektől távol eső szigeteken és szigetcsoportokon is élnek galambfajok, mint Madeira, a Hawaii szigetek vagy a Francia Polinéziához tartozó Marqueses-szigetek. A legdélebbi olyan hely, ahol természetes módon előfordulnak, Új-Zéland.

A galambok szinte minden szárazföldi élőhelyen megtalálhatóak a trópusoktól a mérsékelt övi erdőkig, a sztyeppékig és félsivatagokig, a tüskés bozótosokig, a tenger szintjétől egészen a hóhatárig a Himalájában. Legtöbbjük magevő, ezért rendszeresen inniuk kell. Ebből következően ritkán távolodnak el messzire a vízforrásoktól. A legtöbb faj fákon él, főként a lombkoronában, de talaj- és sziklalakó is akad köztük.

A fajok többsége állandó madár, de emellett jó repülő. Néhány faj viszont hosszú távú vonuló. Egyesek, főleg a száraz térségekben élők - mint az álarcos gerle (Oena capenis) Afrikában és több ausztrál faj - kizárólag nomád életmódot folytatnak. Vannak évszakos vonulók is, mint az európai vadgerle (Streptopelia turtur), amely a Szaharától délre húzódó Száhel-övezetben tölti a telet. Hozzá hasonlóan Észak-Amerikában a gyászos gerle (Zenaida macroura) vonul fészkelőhelyéről télire Mexikóba.

Rendszerezés

A galambféléket hagyományosan öt alcsaládra bontják. Az első alcsaládba a galambformák közé tartozó fajok elsősorban magevők és szinte az egész Földön élnek képviselőik, bár Óceánia szigetvilágában viszonylag kevés fajuk él.

A második alcsaládot képező gyümölcsgalambformák Afrika trópusi részén, Ázsia déli és délkeleti felén, Ausztrália északi területein élnek és sok fajuk az óceániai szigetvilágban fordul elő.

A fácángalamb besorolása sokáig vitatott volt és ma sem teljesen egyértelmű. Korábban vagy a galambformák közé, vagy a koronásgalambokkal közös alcsaládba sorolták. Ma a legtöbb kutató elismeri, hogy eléggé különálló faj ahhoz, hogy egymaga alkosson egy alcsaládot.

A következő alcsaládot a koronásgalamb-formák alkotják, melyek, mint a fácángalamb is Új-Guinea szigetén endemikusak.

Az utolsó alcsaládot a Szamoa szigeteken előforduló sajátságos fogasgalamb alkotja egymagában.

A hagyományos besorolással szemben egyes rendszerek több alcsaládot ismernek el, elsősorban a galambformák alcsaládját bontva több, kisebb részre.

Galambformák

A galambformák (Columbinae) alcsaládjába 29 nem és 186 faj tartozik. A nemek a következők:

• Columba (Linnaeus, 1758) – 36 faj, az óvilági galambok, ide tartozik a közismert házigalamb, valamint kék galamb és az örvös galamb^[4]
• Patagioenas (Reichenbach, 1852) - 17 faj, közép- és dél-amerikai galambok ^[4]
• Zenaida (Bonaparte, 1838) – 7 faj, amerikai gerlék
• Ectopistes (Swainson, 1827) – 1 faj, a kihalt észak-amerikai vándorgalamb
• Starnoenas (Bonaparte, 1838) – 1 faj, a kubai fogolygalamb
• Caloenas (Gray, 1840) – 1 faj, az indonéziai sörényes galamb
• Streptopelia (Bonaparte, 1855) – 18 faj, az óvilági gerlék, köztük a balkáni gerle és a vadgerle ^[4]
• Columbina (Spix, 1825) – 9 faj, apró termetű közép- és dél-amerikai galambok
• Turacoena (Bonaparte, 1854) – 2 faj, indonéziai galambok
• Macropygia (Swainson, 1837) – 9 faj, a délkelet-ázsiai, óceániai kakukkgalambok egy része
• Reinwardtoena (Bonaparte, 1854) – 3 faj, a kakukkgalambok másik része
• Oena (Swainson, 1837) – 1 faj, az afrikai álarcos gerle
• Turtur (Boddaert, 1783) – 5 faj, az afrikai erdeigerlék
• Chalcophaps (Gould, 1843) – 2 faj, indonéziai galambok
• Henicophaps (Gray, 1862) – 2 faj, az óceániai bronzgalambok
• Petrophassa (Gould, 1841) – 2 faj, az ausztráliai „tükrös galambok”
• Phaps (Selby, 1835) – 3 faj, ausztráliai galambok
• Ocyphaps (Gray, 1842 – 1 faj, az ausztráliai kontyos galamb
• Geophaps (Gray, 1842) – 3 faj, ausztráliai galambok
• Geopelia (Swainson, 1837) – 5 faj, délkelet-ázsiai, óceániai galambok
• Leucosarcia (Gould, 1843) – 1 faj, az ausztráliai Vonga-galamb
• Claravis (Oberholser, 1899) – 3 faj, közép- és dél-amerikai galambok
• Metriopelia (Bonaparte, 1855) – 4 faj, dél-amerikai galambok
• Leptotila (Swainson, 1837) – 11 faj, a közép- és dél-amerikai pufókgerlék
• Geotrygon (Gosse, 1847) – 17 faj, a közép- és dél-amerikai földigalambok
• Uropelia (Bonaparte, 1855) – 1 faj, a dél-amerikai Campos-galambocska
• Gallicolumba (Heck, 1849) – 20 faj, a délkelet-ázsiai és óceániai csillagosgalambok
• Trugon (Gray, 1849) – 1 faj, a délkelet-ázsiai és óceániai földi galamb
• Microgoura (Rothschild, 1904) – 1 faj, a kihalt Salamon-szigeteki koronásgalamb

Gyümölcsgalambformák

A gyümölcsgalambformák (Treroninae) alcsaládjába 10 nem és 122 faj tartozik. Nemeik a következők:

• Phapitreron (Bonaparte, 1854) – 3 faj
• Treron (Vieillot, 1816) – 23 faj, a zöldgalambok
• Ptilinopus (Swainson, 1825) – 50 faj
• Drepanoptila (Bonaparte, 1855) – 1 faj
• Alectroenas (Gray, 1840) – 4 faj
• Ducula (Hodgson, 183Z) – 35 faj, a császárgalambok
• Hemiphaga (Bonaparte, 1854) – 1 faj, az óriás gyümölcsgalamb
• Lopholaimus (Gould, 1841) – 1 faj, a kontyos gyümölcsgalamb
• Cryptophaps (Salvadori, 1893) – 1 faj, a foltoshasú gyümölcsgalamb
• Gymnophaps (Salvadori, 1874) – 3 faj

Fácángalambformák

A fácángalambformák (Otidiphabinae) alcsaládjába 1 nem és 1 faj tartozik.

• Otidiphaps (Gould, 1870) – 1 faj, a fácángalamb

Koronásgalamb-formák

A koronásgalamb-formák (Gourinae) alcsaládjába 1 nem és 3 faj tartozik.

• Goura (Stephens, 1819) – 3 faj, a koronásgalambok

Fogasgalambformák

A fogasgalambformák (Didunculinae) alcsaládba 1 nem és 1 faj tartozik.

• Didunculus (Peale, 1848) – 1 faj, a fogasgalamb